Ez a blog azokhoz szól, akik kíváncsiak Jehova tanúi egyházának működésére.
Üdvözöllek kedves olvasó!
Ha kíváncsi vagy arra hogy miként működik Jehova tanúi szervezete, és hogy én is miért látom már máshogy a szervezetet,(saját tapasztalat alapján) akkor olvass tovább ha van kedved ehhez,ha meg nem, akkor görgess tovább. Én senkit sem akarok ócsàrolni, kritizálni
azok közül akik bent vannak a szervezetben. Csupán a saját tapasztalatomat akarom megosztani. Én is mint oly sokan, régóta ismerem az "igazságot." (32éve)
Mikor először mentem összejövetelre, feltünt a nagy kedélyesség, és szeretet amivel körül vettek. Kiváltságosnak éreztem magam. Egy idő után úgy gondoltam hogy megkeresztelkedem. Ezt meg is tettem Budapesten a kongresszuson.( Előzőleg válaszoltam a vének által feltett kérdésekre. Ők megfelelőnek találtak a keresztelkedésre.) Miután végetért a kongresszus, elkezdtem rögtön prédikálni, ahogy szokás. Eleinte élveztem, hogy én is közéjük tartozom.
Végre egy olyan néphez tartozom akik Isten előtt elfogadottak. Ez örömmel töltött el. Megjegyzem, mielőtt átadtam volna magamat Istennek, kiiratkoztam a katolikus egyházból. Ez követelmény Jehova tanúinál. Írásban kértem hogy töröljék nevemet.A pap a felháborodását nem is titkolta,csak annyit jegyzett meg, hogy megbánom én még ezt. Nem bántam meg különösebben. Amúgy sem jártam túl gyakran templomba.Ami nagyon érdekes az az, hogy keresztelkedésem után 2 héttel, kezdődtek a "bonyodalmak" az életemben.
Erről meg is kérdeztem a tanúkat , hogy mi okozhatja a hírtelen vàltozásokat. A vàlaszukon meglepődtem. Szerintük Sátán elkezdett "dolgozni" ellenem, mert ő üldözi azokat akik megismerték az igazsàgot.
Anno a férjem is kinyilvánitotta az ellenszenvét az új vallàsom iránt, így ezt éreztette is velem. Egy idő eltelte után, kezdtem besokallni ettől a sok üldözéstől. A házankénti prédikálàs alatt is kaptam hideget-meleget. Àm ezt betudtam a Sátán üldözésének. Heti 1-2 alkalommal részt kellett venni a gyülekezeti összejövetelen+személyes biblia tanulmányt kellett folytatni+házanként kellett mennem prédikàlni. Ez egyszerre sok volt nekem. Főleg az, hogy kötelezővé tették. A gyülekezeti élet eleinte kellemes volt számomra,de aztán vettem észre furcsaságokat. Már nem tapasztaltam azt a nagy szeretetet, kedélyességet, mint a legelején. A királysàg teremben előre helyet foglalni (széket lefoglalni) a szabályok alapján nem szabadott. Sok alkalommal mikor megérkeztem a terembe, láttam hogy itt ott a székekre helyezték a bibliákat. Kérdeztem is hogy miért vannak a könyvek ott. Válaszul csak annyit kaptam hogy itt ülni fognak. Alig volt ülőhely, így kérnem kellett hogy valaki biztosítson számomra helyet. Aztán jöttek a többi furcsasàgok. Mivel rendszeresen kellett prédikálni házról házra, én is kérdezgettem testvérnőket hogy mehetnék e velük esetleg. A válasz rengetegszer az volt hogy nem, mert már előre meg van beszélve másokkal. Hát... gondoltam akkor hogy teljesítem az óraszámot az adott hónapban?!
Telt, múlt az idő. Kezdtem egyre több, számomra rossz dolgokat tapasztalni. Előfordult , hogy levegőnek néztek, 2perc beszélgetés során, odajöttek a beszélgető partneremhez, és félbeszakitottak, volt aki keresztül nézett rajtam, aztán előfordult hogy ferde szemmel nézték rám, pletykàltak. Az irigység is befészkelte magát egyesek elméjébe. Elkezdődött a személy válogatàs, ami sokszor kellemetlen volt számomra. Keresztelkedésem utáni időszakban, vettem észre hogy nem olyanok a tanúk mint gondoltam. Sok volt az új keresztelkedő, így bővült a gyülekezeti tagok száma.
Mivel több lett a tanú, és mindenki más volt természeténél fogva, gyakrabban fordult elő a nézeteltérés is. Én mivel nem voltam valami ügyes a prédikáló szolgàlat alatt, gondolok itt arra hogy az ajtónál a bevezetőket, ajtó nyitáskor néha elfelejtettem.
Ez a lámpaláz miatt volt így.
NEM képes mindenki teljesen higgadt maradni, a házról házra végzett munka alatt.
Végül is teljesen idegen, és sokszor ellenséges emberek nyitnak ajtót. Volt példa a fenyegetőzésre is. Ennek ellenére mi rendületlenül vittük a jó hírt az embereknek. Kötelességünk volt, mert ha nem tettük volna akkor vérbűn száradt volna a fejünkre, és Isten nem tartotta volna elfogadhatónak a szolgálatunkat,a vallás szerint.
Találkoztam pár tanúval akik hangot adtak elégedetlenségüknek is, de ennek ellenére, folytatták tovább a hitéletüket. Szemlàtomást megnövekedett, és érezhetővé vàlt a feszültség a gyülekezetben. Voltak egyének akik nem viselkedtek megfelelően, ezért nyilvános feddésben részesültek. Voltak akiket kizártak a közösségből.
Tudok olyanokról is akik elkülönültek a szervezettől, mert nagyot csalódtak a tanitásokban. A teokratikus iskolában, akik feliratkoztak, azoknak egy adott témát kellett ismételni, kérdés - felelet formájában. Ez huzamosabb ideig, ki kezdi az embert. Az örökös ismétlés, egy idő után fárasztó. Teokratikus szolgálati iskola általában este szokott lenni, ami sok dolgozó tanú számára kimeritő tud lenni. Sokan munka után voltak ott, mikor a fáradtságtól szinte majdnem összeestek. Volt aki mindezt kicsi gyerekkel együtt, munka után tette. A különböző személyiség eltérések miatt volt pár botrány a gyülekezetben. Azt hangoztatták hogy a gyülekezet egysége fontos. Ne legyen szakadás a tagok között. A vének a gyülekezetben első helyet foglalnak el, és tisztelni kell őket. Ők a gyülekezet fejei. Volt olyan bánásmódban részem, hogy azt nehezen lehet elfelejteni. Mivel albérletet kerestem(a tulajdonos el akarta adni a lakàst) megkértem tanúkat hogy ha olvasnak újságot, segítsenek a keresésben.
Ez előfordult jó pár alkalommal. Egy esetben, hirtelen kellett elhagyni a lakást, még aznap. Nem volt más választásom mint segítséget kérni a tanúktól.
NEM segített eleinte senki sem. Jeleztem a vének felé ezt. Nagy nehezen sikerült egy testvérnőnél az albérletben elhelyezkedni. Bár ne tettem volna. (kár volt elfogadni a helyet) itt tapasztaltam meg igazán hogy milyen tud lenni egy Jehova tanúja. Aki állítólag Isten szolgája.( A tanúktól elvárás az hogy önzetlenül a viselkedjenek a hittestvéreikkel. Àm nem mindenki olyan amilyennek látszik.
Utólag még azt is megbántam hogy betettem a lábamat oda.
Igaz hogy, csak egy hónapig laktunk egy lakásban. Az első nap szívélyes volt, és kedves.
Az ez utáni hetekben éreztette azt hogy, ő mégsem tud osztozni a lakáson mással. Ez a "testvérnő" másik városból érkezett. Nem ismertem persze. Volt egy baràtnője, aki néha feljött hozzá. Volt valami megmagyarázhatatlan ellenszenvem iránta. Kifejezetten rosszul éreztem magam mikor feljött. A tekintetében volt valami ami, nem illett egy Jehova tanújához. Az a tanú akivel laktam, időnként kötekedő volt, és lekezelő. Nem tudtam mire vélni. Beköltözésemkor abban egyeztünk meg, hogy azért az egy hónapért nem kell fizetnem se rezsit se lakbért. Ez az ő segítsége felém. Amolyan igazi testvéri szeretetből fakadóan. Àmde a második naptól kezdve kezdtem azt érezni hogy ez csak a látszat. Mármint a testvéri szeretet. Csak annyi pénzem volt hogy kihúzzam a következő hónap elejéig, mert akkor tudtam csak fizetni a rezsi felét is.
Csak élelemre volt pénzem.
EGY reggel kijelentette hogy nekem kell a házimunkát végezni, mert ő dolgozik.
Rendben van - gondoltam.
Végül is segítsük egymást "
Kötekedése, fura megjegyzései, bántólag hatottak rám. Elég volt így is a sok rosszat elviselni a tulajdonosoktól, akik akkor küldték el a bérlőket amikor csak kedvük volt hozzá. (Többször laktam másokkal együtt)
Szokása szerint a testvérnő 2óràt töltött a fürdőszobàban. Mindegy volt neki hogy, ott vagyok e vagy nem. Nem érdekelte az se ha esetleg wc re kellett volna mennem.
Szóval lefoglalt magának.
Ez se a testvéri szeretetről szólt.
A hűtő szekrény is közös volt. Egyik nap odaszólt, hogy a maradékot megeheted,de miért nem készültél el a házimunkával még? Mindezt olyan hangnemben mintha a szolgájának tekintett volna.
Másnap a porszivózásba szólt bele, hogy ezt ne így csináld. (még egy iskolás is tud porszívó i. gondoltam. így én is tudok. Ez a megnyilvánulás csak feszültség levezetés volt nála szerintem. Egy hétköznap, elinditotta a mosógépet, hamarosan, szó nélkül ki ment a lakásból. Köszönés nélkül, ott hagyott. Kis idő elteltével, gondoltam a konyhába megyek. Volt tennivalóm. Arra lettem figyelmes hogy jön a víz a fürdőből ki. Àram alatt volt a mosógép. Gyorsan lekapcsoltam.Mi lett volna ha valami oknál fogva, áramütés ér?! Ezután a barátnőjétől megkaptam azt is hogy, miért nem megyek el vidékre, mert itt nem fogok helyet találni magamnak. De... Csak menjek el innen.. Stb. Szinte erőltette.
Aztán egy este, későn felébredtem, veszem észre hogy a sötétben ezek ketten ott ülnek egymás mellett, hang nélkül.
Érezhető volt a mindkettejüktől jövő gonoszság. Keresztbe tettek, pletykáltak rólam.
Egyik vént leváltották. Utólag azt mondta hogy soha többé nem vesz részt az összejövetelen. Jó oka van rá.
Azt mondják a tanúk hogy segítenek egymáson akinek szüksége van segítségre. Na hát ezt nem tapasztaltam sokszor. 100 tanúból csak kettő nyújtott igazi segítséget. A vének többször elutasitott ak mikor azonnali segítség kellett volna. Pedig azt mondogatták hogy világi azaz nem tanú emberektől nem szabad kérni segítséget. De mikor hozzájuk fordultam sokadszorra, akkor se kaptam tőlük segítő kezet. Ezt a vének re értem. Ott voltam segítség nélkül. Élelem nélkül szinte.
Az anyagi probléma a bank miatt következett be nàlam.
Egyik véntől azt is "megkaptam hogy:csak nem gondolod hogy a gyülekezet pénzét adjuk oda? Persze hogy nem gondolom. Mondtam neki. Ez a vén valami hihetetlen arrogáns, lekezelő volt mindig is velem. Aki régóta van az igazságban, annak már változni kellett volna, mert ugye fel kell venni az új egyéniséget. Elvileg ez lenne a helyes, Isten szerint. Ennek ellenére, sok tanúnàl nem ezt vettem észre. Van aki a csúnya beszédet nem hagyta el a mai napig, ez az Isten szolgája nem változott át új emberré.
Ezenkívül a pletyka mindennapos a gyülekezetben. Az egymás utáni kémkedés, árulkodás is. No meg az irigy tekintetek, és a személy válogatás. Pedig Isten szava azt mondja hogy :ne legyetek személyválogatóak testvérek.
Mindenkinek fel kell venni az új egyéniséget. Csak hogy a tapasztalat nem ezt mondja.
Az utóbbi időben, pár hónapja már nem bírtam elviselni ezt a sok megaláztatást a gyülekezetben. Mostanában zoomon van az összejövetel, de mikor személyesen jártam, volt mikor sírva mentem haza. Pedig az igaz vallàst gyakorlók szervezete állítólag. KB. 1 hónapja véletlenül megláttam a neten egy cikket Jehova tanúinak a pedofiliával kapcsolatos cikkét. Ezután mély döbbenet lett úrrá rajtam. Nem akartam elhinni, nem tudtam szóhoz jutni. Egész nap csak ez járt a fejemben. Hogy lehet ez? 😳 Ezt azért nem gondoltam volna róluk. Ezután kezdtem el kutatni még több cikket, a szervezet kialakulásának történetét olvastam. Még nagyobb 😲 megdöbbenés.
A könyvek közül pedig Raymond Franz könyve döbbentett meg a legjobban.
Tapasztaltam már pár csúnya dolgot a tanúk között, de ezt a beszámolót nehezen akartam elhinni. Vegyes érzéseim voltak. Azért nem mindegy hogy 32 évig úgy hittem hogy ez az igaz vallàs, és egy szempilla tàska alatt szertefoszlott még az a kis remény is, ami megmaradt bennem. Megdöbbenve olvastam külföldi cikkeket is ex Jehova tanúi írták a tapasztalataikról. Sok esetben szinte ugyanazt írták le, amit én láttam a szervezetben.
Azt tartja a mondás hogy senki se tökéletes. Ez így igaz. Àm Jehova tanúinál nem szabad minden rossz tettet, bűnt a tökéletlenségnek betudni. Ha valaki azt gondolja hogy ő bármit megtehet, mert ő se tökéletes, az nagyot hibázik. A biblia szerint. A biblia szerint :mindent szabad, de nem minden hasznos.
Láttam már azt is hogy egy testvér aki családokkal akart barátkozni, utólag "befurakodónak" titulàltak.
Hallottam olyat is hogy egyik testvért kineveztek vénnek, és őt "az elnök" a feleségét meg first lady nek gúnyoltak. Mert irigyek voltak rájuk. Pedig a biblia elitéli a gúnyolódàst a gyülekezetben és az irigykedést is. Kevés tanú tartja be a bibliában leirtakat. Én ezt làttam. Sok ex tanú pszichés gondokkal küzd a mai napig. Volt aki pànik beteg lett, volt akinek a lelki gondjai miatt súlyos betegség alakult ki. Az állandó aggodalom, hogy: vajon jó vagyok e Isten szemszögéből, van nem. El fogok e veszni armageddonkor vagy nem?! Senki se tudhatja biztosan a tanúk szerint.
Vannak akik pszichés gondjaik miatt gyógyszert szednek, de a tanúk egymás között gúnyolják őket. Làttam már olyan testvérnőt akinek pedofiliával kapcsolatos érzései lehettek, mikor egy csecsemőt pelenkáztak. Még hangot is adott neki hogy :olyan jó nézni mikor tisztàba teszik. A szülők ezt hallván, mindjárt el vitték a csecsemőt onnan. Egyébként 9 évesen ő volt aki engem molesztált. Csak úgy mellékesen. Világszerte látom neten a sok pert, amit Jehova tanúi ellen indítottak. Ez a sok vád se lehet alaptalan szerintem.
Ez nem lehet az igaz vallàs.
Isten azt vàrja el az őt szeretőktől hogy gyakoroljanak igazi felebaráti szeretetet. Mindig igyekeztem betartani a bibliàban leirtakat. Sajnos kevés ember van a világban aki a biblia szerint él a mindennapokban.